Gyülekezetünk az 1929-ben meginduló Károlyi-féle parcellázáskor rakta le alapjait. Előtte mint a tordasi anyagyülekezet szórványa szerepelt a nyilvántartásban. Podhratszky János tordasi lelkész időközönként járt át kocsival Érdre, hogy az  itt élő néhány családot lelkigondozásban részesítse.
       1929-ben azonban igen sokan költöztek Érdre, így a szórvány lélekszáma rohamos növekedésnek indult.  Ezidőtájt az evangélikus közösség már 30-40 főt számlált, köztük volt Balikó Lajos tábori főesperes, aki az érdiek kérésére istentiszteletet tartott. Podhratszky János már havi rendszerességgel végzi kiszállásait. A szórványgyülekezet az 1932. szeptember 25-én hozott közgyűlési határozat értelmében  fiók-egyházközséggé alakul. A gyülekezet felügyelőjévé Maurer Vilmost választják.
       Nemsokára megindul a gyűjtés egy protestáns templom építésére, melyet a reformátusok és evangélikusok közösen használnának. A rendszeres kulturális és egyéb rendezvényeknek köszönhetően szépen gyűlik is a pénz egészen 1933. október 08-ig. Ekkor azonban a két gyülekezet az önálló templomépítés mellett dönt, és az összegyűlt templomalapot elfelezik.
        1934. május 27-én a közgyűlés elhatározza hogy telket vásárol, melyet az érdi parcellázó társulat kedvezményes áron bocsájt a  gyülekezet rendelkezésére. Ekkortól nyári vasárnapokon az istentiszteletek a telken álló kis akácerdőben zajlanak, egyre több résztvevővel. Balikó Lajos tevékenysége is rendszeressé válik, szabad vasárnapjain Érden szolgál.
       A fiókegyházközség megnövekedett lélekszáma szükségessé tette hogy a gyülekezetben kihelyezett  segédlelkész működjék. Az egyházkerület püspöke Aranyi József segédlelkészt rendelte ki szolgálatra 1937. októberében. Ekkor már minden vasárnap tartanak    istentiszteletet, mégpedig a polgári fiúiskolában. Rendszeressé teszik a gyermekek hitoktatását és a házanként tartott bibliaórákat. A gyülekezet asszonyai nőegyletet alakítanak, hatékonyan segítve az egyház és templom építését. A segédlelkész lakhatását is megoldják, Balikó Lajos tábori főesperesnél jut hajlékhoz teljesen díjmentesen.
       Ebben az időben már 200-250 főre nőtt a gyülekezet lélekszáma.
       1938. november 27-én Mesterházy Ferenc segédlelkész jön a gyülekezetbe, aki nagy gyakorlati érzékkel nyúl a hívek felkutatásának munkájához, Csaba György  presbiter segítségével. Utcáról utcára járva keresik az evangélikus híveket, méghozzá igen eredményesen. A gyülekezet tagjainak száma hamarosan át is lépi a 300 főt. A templomra szánt pénz is szépen gyűlik, de a presbitérium túlságosan óvatos. Egyedül ennek a hozzáállásnak köszönhetjük, hogy akkor nem épülhetett meg a templom. Bezzeg a reformátusoké már évekkel korábban elkészült!
       1940. szeptember 24-én Balikó Zoltán segédlelkész veszi át a fiókegyházközség lelki vezetését. Különösen a szórványgondozásban eredményes, bekapcsolódik a hitéletbe Érdliget, Érd-parkváros és Tárnok is. A rendszeres istentiszteletek, háziáhítatok és vallásórák mellett a lelkipásztori látogatások is megszaporodnak. Minden rendben zajlik egészen 1942-ig, a segédlelkész  katonai bevonulásáig. Ekkor azonban árván marad a közösség, a tordasi lelkész nagy ritkán tudott csak istentiszteletet tartására átjönni, a vallásoktatást pedig a helyi református hitoktató végzi. A korábbi fellendülés hanyatlásba csap át.  A gyülekezet vezetősége ismét kéréssel fordult a kerület püspökéhez, hogy szolgálatra küldjön ki segédlelkészt.  Segédlelkész hiányában azonban a püspök úr nem tudta a kérést teljesíteni.
       1943. augusztus 15-i hatállyal Kardos Gyula, egyházkerületünk püspöke a frontról hazatért és leszerelt Bányai Sándor segédlelkészt küldte ki a gyülekezet  lelkigondozására, megbízva az érdi egyházközség önálló gyülekezetté való szervezésére. Az istentiszteletek újból rendszeressé válnak a polgári iskolában, a gyülekezeti élet újból megindul. Helyreáll a vallásoktatás rendje, házi áhítatok is tartatnak.
         Mivel a püspök határozott utasítást adott az önálló gyülekezet megszervezésére, az ezirányú munka is gőzerővel folyik. Az 1943. október 31-én tartott közgyűlés kimondja a gyülekezet önállósulását. A tordasi anyagyülekezet 1943. november 19-én tartott közgyűlése elbocsátja Érdet, de vele együtt szórványait is, Martonvásárt, Baracskát, Ráckeresztúrt, Ercsit, Pusztaszabolcsot és Tárnokot. Az 1944.szeptember 14-én Balassagyarmaton tartott egyházkerületi gyűlés kimondja az "Érdi Missziói Egyházközség " megalakulását. Ekkor azonban már közeleg a háborús front. A harccselekmények teljesen megállítják a munka folytatását.
        1945 nyarától fokozatosan újraindul az élet, de a pusztulás nehezen kiheverhető. A segédlelkész fizetését a vasárnapi perselypénzből kapja, ami az infláció miatt hétfőre a semmivel egyenlő.  Maurer Vilmos felügyelőt a háború végleg elsodorta az országból.
         1946.május 12-én Molnár Gyula espereshelyettes elnökletével a gyülekezet közgyűlése elhatározza, hogy a lelkészi állást egyhangú meghívással tölti be.1946. augusztus 15-én a közgyűlés beiktatja  Bányai Sándort lelkészi állásába.  A beiktatás a református templomban zajlott igen sok résztvevővel. A gyülekezet tagságán kívül egyházkerületi, más felekezetbeli, iskolai, párt és egyéb személyiségek is megjelentek.         A templom építésének ügye  újból előkerül. A sok munkával gyűjtött 12000  Pengő  templomalap a háború alatt teljesen értékét vesztette, az egyetlen fennmaradt érték egy harmónium.
       A felügyelői tisztség betöltését 1946. április 28-án oldja meg a gyülekezet, Sima Károly addigi presbiter kinevezésével.
      Bányai Sándor feladata ezidőtájt igen nehéz, hiszen a szórványokat is neki kell látogatni, méghozzá teljesen önerőből. A közegyház is felfigyel a méltatlan helyzetre, az Ujharangszó című lapban cikk jelenik meg az érdi nehézségekről a következő címmel: Ahol a lelkész havonkint 700 kilométert kerékpározik. Az újság munkatársai nem elégszenek meg ennyivel, gyűjtést indítanak, és a pénzből hamarosan sikerül egy motorkerékpárt beszerezni.
         Az 1947. december 14-i közgyűlés újból elhatározza a templomépítést. Ennek érdekében 1948. január elsejétől különböző névértékkel téglajegyeket küldtek szét az ország evangélikus gyülekezeteihez segítségkérés céljából, hogy azt megvásárolva a gyülekezetet segítsék. A hívek megértéssel fogadták a segélykérést, különösen sokat tettek érdekünkben Bányai Sándor volt osztálytársai, Szepessi Károly szarvasi és Tóth Sándor mezőlaki lelkészek.
       1948 április 25-én Molnár Gyula esperes felszenteli azt az összecsukható oltárt, amelyet Sima Károly és Bánhegyi Tibor adományozott a gyülekezetnek. A terítőt Martinek Kató egyháztag készítette. Az oltárnak köszönhetően a polgári fiúiskolában tartott istentiszteletek áhítata bensőségesebbé vált.
        Fenti kiszállása alkalmával az esperes úr a templomépítéssel kapcsolatban sok jó tanácsot adott, mégis sokan hitetlenül tekintettek a templomépítés nagy és szent ügyére. Bányai Sándor lelkész érthetően sürgette az építés ügyének továbbvitelét. Sokszor javasolta a helyi gyűjtés megindítását, de úgy, hogy a beérkező pénzt azonnal fektessék építőanyagba. Sima Károly egyházfelügyelő a felelősségtől tartva 1948. június 3-án lemondott. A megüresedett posztot a gyülekezet nem töltötte be, viszont Lázár Ernő Budapesten lakó másodfelügyelő mellé Katzenbach János érdi építészt is kinevezik. Ettől kezdve a templomépítést szakember is támogatta.
        1948.május 21-én a gyülekezet az államtól 150 kg harangércet kapott. Újabb küzdelem vette kezdetét a lelkész számára, mert sokan tárolni akarták az anyagot a templom elkészültéig, és akkor megöntetni. Végül a presbitérium mégis megszavazza a munka elvégzését. Szlezák László budapesti harangöntő mester 3200 forintért hajtotta végre a feladatot. Ezután a harang elhelyezése körül bontakozott ki vita, hiszen nem volt hol felállítani. Többek azzal érveltek, hogy nincs pénz az ideiglenes haranglábra. Végül Bányai Sándor saját pénzén fogadott ácsot, aki 280 Ft-ért el is végezte a munkát. A polgári fiúiskola udvarán elhelyezett harangot Szabó József püspök és Mádi Zoltán kerületi felügyelő szentelte fel 1948. december 19-én szép ünnepség keretében.
       Templomépítő gyülekezetünket ez az alkalom új hittel töltötte el, szemükben égett a tettvágy. Nyilván az egyházi vezetők is látták ezt, ugyanis segélyosztáskor mindíg gondoltak az érdiekre. Egymás után küldték a jelentős nagyságú összegeket.
         1949. május 30-án megkezdődik a templom alapozási munkája.  A templom tervét Katzenbach János építész másodfelügyelő készítette el nagy szeretettel és hozzáértéssel. 1949. június 26-án Molnár Gyula esperes istentisztelet keretében megáldja a templom alapkövét. Ezután felgyorsul a munka, melynek nehézségeiből alaposan kiveszik részüket Csaba György, Pintér János és Katzenbach János testvérek. Amíg Bányai Sándor gyűjtő körúrton jár a Nógrád-, és Fejér megyei gyülekezetekben, addíg ők irányítják az építkezés minden mozzanatát. 1949. szeptember 3-ra kész a falazás, de a tető hiányzott. Lehetetlennek tűnt anyagot szerezni hozzá, de Isten segítségével sikerült megvásárolni egy jó állapotú pajta faanyagát cseréppel együtt, 8500 forintért. Ebből aztán nemcsak a tető került ki, de még az ablaktokok is. 1950. június 3-ra be is fedték az épületet.
         Időközben szükségessé vált a harang és a harangláb áthelyezése a templomtelekre. Közmunkában sikerült ezt is megoldani.
        1950. nyarán az iskolában levő istentiszteleti helyet el kellett hagyni, mivel az iskolaigazgató írásos értesítőt küldött arról, hogy ott már nem lehet istentiszteletet tartani. Tette ezt annak ellenére, hogy az Állam egyezményben szavatolta , hogy ahol valamelyik felekezetnek nincs saját temploma, ott iskolai tanterem használatát biztosítja.  Ettől kezdve a reformátusok nyújottak lehetőséget templomukban az istentiszteletek megtartására. Itt is maradtunk saját templomunk felszenteléséig.
        1951. május 27-én Szabó József püspök úr és Schulek Tibor esperes úr avatta
fel templomunkat a szomszéd lelkészek és több mint 500 résztvevő jelenlétében. Tordasról a lelkész vezetésével 80, Gyuróból szintén a lelkész vezetésével 40 fő érkezett. Az érdi szórvány hívei is szép számmal képviseltették magukat.
       A jót azonban rossz követte, ugyanis a lelkésznek röviddel ezután ki kellett költöznie bérelt otthonából. Két éven át egyik hittestvérünknél húzta meg magát egy kicsiny szobában.      
      Oltárképhez jutn i 1952-ben sikerült, alkalmi vétellel. A szép festmény kerettel
együtt 2500 forintba került. A lelkészi hivatal íróasztala pedig kis átalakítással megfelelt oltárasztalnak.
      A gyülekezet lélekszáma is szépen növekedett, 320-350 fő tartozott az anyagyülekezethez, és sokan a szórványokhoz. A helyi vasárnap délutáni istentiszteleteket meg is kellett szüntetni a szórványokban tartandó istentiszteletek miatt.  A gyermekek iskolai vallásoktatása viszont megszűnt, mert 1952-ben nem iratkozott be senki.
       Szükségessé vált a templomtelek bekerítése az épület és a harangláb megóvása érdekében. Egy egész nyár kellett, míg a hívektől a szüséges összeg befolyt, végül 1953. tavaszán sikerült 4695 forint összköltséggel, saját munkával elkészíteni a kerítést. Még ezen év őszén Bányai Sándor lelkész, Csaba György egyházközségi felügyelő és Pintér János gondnok gyümölcsfákat is telepített, így már a telek a kert névre vált érdemessé.
       Ugyanekkor elhelyezhettük templomunkban a szószéket, melyet Katzenbach János másodfelügyelő tervezett. Az anyagot egy 150 éves tölgyfa szőlőprés szolgáltatta, a kiadások összesen 5400 forintra rúgtak. Minden újabb szerzeménynek örvendezett a gyülekezet, és boldogan adakozott is rá.
       1954-ben az oltárhoz térdeplő zsámolyokat készíttettünk 720 forintért. Ezt követően az építés, fejlesztés megállt, mivel megkezdődött a gyülekezeti tagok összeírása. A szórványok nagy kiterjedése a lelkipásztori látogatásokat alaposan megnehezítette. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a hívek nagy része Budapesten dolgozott, így látogatások egy része eredménytelen volt.
        1957-ben elkezdődött a lelkészlakás építése 30000 forint külföldi segélyből és a hívek 3000 forint adományából. A templomon is nagy változások történtek. A Gyülekezeti Segély 10000 forintos támogatásából sikerült az épületet kívülről bevakolni, 4300 forint összköltséggel a budavári templom mintájára elkészült 4-4 padsor,  valamint a hívek 2000 forintjából ereszcsatorna készült.
       Sajnos, nem csak jó dolgokról adhatok számot az 1957. év kapcsán. A gyermekek vallásoktatása csak házanként folyhatott, látogatások alkalmával. Télen a templomot a magas belső tér miatt nem lehetett felfűteni, ezért a gyülekezeti bibliaórák elmaradtak.
       Az 1958-as évben csöndes kitartással folytatódtak a beruházások. Az épülő lelkészlakásra kb. 16000 forintot költhettünk. Váratlan kiadást jelentett a harangláb pótlása. A felállítás óta eltelt 10 év alatt a faanyag erősen elkorhadt, és a harang használata veszélyessé vált, ezért 4260 forint költséggel időtálló anyagokból új haranglábat emeltettünk.
       A lelkészlakás első szobája 1959-ben készült el, és mellette már a második szoba oldalfalai is álltak. Mindezt 23000 forintos újabb kiadás tette lehetővé. Ha lakásnak még nem is, de gyülekezeti szobának és lelkészi irodának már használható volt. A bútorzat viszont még hiányzott. A Gyülekezeti Segély 10000 forintot folyósított, ebből a templom kapott mozaik padlóburkolatot.
       Az 1960. év fő eseménye a gyülekezet vezetőségének megújítása. A felügyelői tisztségbe újból Csaba Györgyöt választja a közgyűlés. Régi, kipróbált vezetője, egyben pénzügyi szaktanácsadója a gyülekezet vezetőségének. Hosszú esztendők óta egyúttal az egyházmegyei pénztárosi tisztséget is betölti. Mindenki teljes mértékben megbízik benne, hiszen a gyülekezet születésétől fogva helyben lakik. A másodfelügyelő posztjára Csipkay Imre gondnokot és egyben egyházmegyei felügyelőt választják. A többi vezető: Hanzel Lajos gondnok, Pintér János pénztáros, Kunos István jegyző; Halenár Sándor, Halenár Tibor, Bánvölgyi János, Pál Gyula, Csaby Zoltán, Merényi Gyula, Marton Sándor, Soós Árpád, Frei Márton, Plézer Mihály, Németh Ferenc, Kukely Márton presbiterek. Valamennyiüket Selmeczi János esperes úr iktatja be 1960. augusztus 28-án.
       1961. február 17-én a közgyűlés elhatározza a lelkészlak második szobájának tető alá helyezését. Ennek érdekében gyűjtés folyik a gyülekezetben, szószéki hirdetéssel. A hívektől 1400 forint gyűlik össze, a Gyülekezeti Segély ugyanekkora összeget biztosít a munkára.
       Az év fő eseménye az augusztus 13-i ünnepi istentisztelet és dísz közgyűlés, melyen egyházközségünk temploma felszentelésének 10. évfordulóját ünnepli. Ez alkalommal Molnár Gyula esztergomi lelkész, volt esperes szolgált. Közreműködött az esztergomi gyülekezeti énekkar Nagy Sándor vezetésével. Mind a délelőtti istentiszteleten, mind a délutáni ünnepségen gyülekezetünk tagjai nagy számban vettek részt.
       1962-ben a gyülekezet LVSZ segélyből és az Egyet. Gyülekezeti Segélyből, valamint helyi adományokból tető alá helyezi a lelkészlak második szobáját.
       Az 1963. évben problémák adódtak, amelyek miatt a fejlesztés teljesen elakadt. Az első, hogy egy vihar súlyosan megrongálta a templomot. Javításra szorult a tető, a vakolat, és a torony tetején álló fa kereszt. A Gyülekezeti Segély 2000 forint támogatást nyújt, és a hívek is adakoznak a munkára, de a kivitelezés nem fejeződik be az év végéig. Őszre a gyülekezeti motorkerékpár is cserére szorult. A lelkész Dr. Vető Lajos püspöktől kér segítséget az új jármű beszerzéséhez.
       1964-ben megérkezik az 5000 forint püspöki támogatás. Ezt a lelkész az útiköltségre szánt pénzből 5600 forintra egészíti ki, saját pénzéből fizeti a bukósisakot és a vizsgadíjat. Így az új motor összesen 6090 forintba került. Folytatódik a templomtető javítása és a villámhárító felszerelése.
       A vezetőségből elhunyt Hanzel Lajos gondnok, lemondott Pintér János pénztáros. Az új gondnok Bánvölgyi János, pénztáros Bániczki József, jegyző Plézer Mihály lett.
       1965-ben mindössze a lelkészlak egyik oldalának esőcsatornája készül el.
       1966-ban a lelkészlak egyik szobáját sikerül lepadlózni 3098 forint költséggel.
       1967-ben a presbiteri űlés elhatározza, hogy a lelkészlak pincefödémét sürgősen elkészítteti az épület állagának megóvása érdekében.  Pénz azonban nincs a munkára.
         Az LVSZ 1968-ban 9600 forint segélyt nyújt, a hívek 4134 forintot adnak össze. Ebből az összegből végre megépül a pincefödém, továbbá sikerül lepadlózni a lelkészlak második szobáját, megépíteni egy fáskamrát és befejezni az esőcsatornát.
         Az év augusztusának 15-én töltötte be Bányai Sándor lelkész szolgálatának 25. esztendejét. Ez alkalomból Csaba György felügyelő meleg szavakkal emlékezett meg a lelkész ez idő alatt végzett hűséges munkájáról. Visszaemlékezésében beszélt a gyülekezet 1944-es önállósulásáról, a templom és lelkészlak építéséről, és a szórványokban végzett szervezési munkáról, amelynek köszönhetően rendszeres istentiszteletek voltak már Tárnokon, Martonvásárban, Baracskán, Perkátán, Ercsiben és Százhalombattán. Kiemeli, mennyi hitetlenséget kellett a lelkésznek legyőznie még a helyi egyháznál is.Köszönetet mond mindezért, továbbá javasolja, hogy 500 forintot adományozzanak Bányai Sándornak a közpénztárból, és ezt az összeget egészítsék ki a hívek adományából úgy, hogy az a lelkész egy havi illetményét kitegye.
       1969-ben újabb évforduló megünneplése következik: 25 éve önállósult a gyülekezet. A vezetőségben is változás történik, Csaba György 85 éves korára való tekintettel lemond felügyelői posztjáról. Utódjául Kunos Istvánt javasolja. Bányai Sándor meleg szavakkal köszönte meg Csaba György tevékenységét, különösen a templomépítésben végzett szolgálatait. Javasolta, hogy a lemondás elfogadása mellett a közgyűlés válassza örökös tiszteletbeli felügyelővé.
        A következő, 1970-es esztendőben elkészül a lelkészlakás körüli és az alsó kapuig vezető betonjárda.
        A negyedszázados évfordulók még mindíg nem fogytak el, most a felszabadulást ünnepli március 15-én a gyülekezet. Bányai Sándor  "Egyházunk negyedszázados szolgálata"  címmel emlékezik meg az állam és egyház addigi munkájáról.
       1971-ben a presbitérium elkészíti a lelkészlakás, a templomtető és a harangláb tatarozási tervét.
       1972-ben elkészülnek a templom jelenlegi padjai.
        1973. március elsejével Bányai Sándor betegsége miatt nyugállományba vonul.  Nagy tisztelettel adózunk emlékének nagy lelkiismerettel és szeretettel végzett szolgálatáért. A további szolgálatot idősebb Harmati Béla nyugalmazott lelkész végzi Budapestről. Saját lelkész hiányában a gyülekezet fejlődése elakad.
       1974-ben a presbitérium elhatározza a templomi énekeskönyvek megjavítását, a telek bekerítését és a templomtető javítását.
        1975 július 7-én elhunyt Bányai Sándor gyülekezetszervező, templom és lelkészlekás építő lelkész. Nagyon sokat tett gyülekezetünkért; esőben, hóban kerékpáron és motoron fáradtságot nem ismerve kereste, járta a szórványokat; vitte, hirdette Isten igéjét.
       1979-1991-ig idősebb Szentpéteri Péter szentendrei lelkész mint helyettes lelkész végezte a szolgálatokat. Nagy szeretettel tartotta össze a gyülekezetet, megszervezte, hogy laikus szolgálók segítségével minden vasárnap szóljon az Ige templomunkban. Családokat látogatott, bibliaórákat tartott , erősítve ezzel is hitünket, Krisztusban való együvé tartozásunkat.  Nagy nehézségek árán tudta csak ellátni feladatait, hiszen Szentendre és Érd  a hozzájuk tartozó szórványokkal együtt hatalmas terület.
        Isten áldását kérjük további életére is.
       1991. június 2-án kétszeresen ünnepeltünk: Ittzés István lekésszé avatását gyülekezetünkben és a lelkészlakás teljes elkészülte utáni avatását.
       Nagy örömmel és szeretettel fogadtuk itt lakó lelkészünket és családját; bizakodva tekintettünk az elkövetkező évekre. Az állandó lelkész jelenléte Isten kegyelméből megsokszorozta gyülekezetünk időközben leapadt lélekszámát. A rendszeres istentiszteletek, felnőtt és ifjúsági bibliaórák  látogatottsága megnövekedett, mert keressük és várjuk az Ige nekünk szóló üzenetét, hogy abból épüljünk, erőt merítsünk hétköznapjainkban.
       A templomi férőhelyünk évről évre szűkült, kezdett kicsinek bizonyulni templomunk; egyre gyakrabban került előtérbe  bővítésének kérdése.  Alapítvány  létrehozásán godolkodtunk, hogy a finanszírozást minél könnyebben megoldhassuk.
         Az Érdi Evangélikus Egyházközség Énekkara 1993-ban alakult a gyüleketezet kántora, Bán Ildikó vezetésével. Mottójuk a következő Luther-idézet: "Isten leggyönyörűbb és legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a Sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember." Bemutatkozó fellépésük 1993. december 24-én volt templomunkban.
       1994. november 2-i presbiteri űlés fő témája az " Isten háza"  alapítvány alapító okiratának létrehozása. Megalakult az alapítvány kuratóriuma annak rendje és módja szerint, bejegyzésre került alapítványunk.
       Az énekkar ez évben már több istentiszteleten is szolgál templomunkban, szeptember 5-9-ig pedig evangelizáció keretetében énekkari hét volt gyülekezetünkben.
       1995-ben az év első vasárnapján a Magyar Rádió Ittzés István igehirdetését és az énekkar szolgálatát  közvetítette. Szeptember 2-án a Lucfalvai Evangélikus Gyülekezetet és énekkarát láttuk vendégül, október 15-én a kórusunk Nagyvelegen énekkari találkozón vett részt.
        Az erőgyűjtés is intenzíven folyt, hogy templomunkat mielőbb kibővíthessük. Magánszemélyek, intézmények  önzetlen segítsége, gyülekezetek és gyülekezeti tagjaink  adományai lehetővé tették a falazó anyagok teljes  beszerzését.
     A templom bővítési tervét Kékediné Tóth Éva és Kékedi Gábor építészmérnökök készítették el ingyen, nagy szeretettel és hozzáértéssel. A statikai tervezést Fodor László építészmérnök, statikus készítette el gyülekezetünknek, a fűtési rendszer tervezését pedig Vető Béla épületgépész, presbiter testvérünk végezte nagy körültekintéssel. Ők is térítésmentesen végezték munkájukat.
       1996. május 4-én a kispesti evangelizációs héten, október 31-én a reformáció napján, az Érd Központi Református Gyülekezettel együtt ünnepelve szolgált énekkarunk.
       A bővítési terveket még január 24-én a terveket engedélyezték. A kivitelezők közül Bökönyi Endre vállalkozó kapta a megbízást a munka elvégzésére. A fűtési rendszer beszerelését Szilasi József, az asztalos feladatokat Csonka Pál, a burkoló munkát Dénes József végezte.
       A munkát két lépcsőben végeztük. Az első a templom épületének kibővítése, a második a tető átalakítása és templomtorony építése  volt.
       A bővítés során a műszaki ellenőrzési feladatot egyháztagunk, Makkai Tamás építészmérnök látta el, ingyen, gondosan és precízen.
       Gyülekezetünk tagjai összesen 1044 órát dolgoztak, részt vettek a víz bevezetésében, csatornázásban, tégla szállításában, villanyszerelésben, festésben, mázolásban, takarításban, törmelék elhordásában, tereprendezésben.
       Istennek hála, az építkezés mellet másra is futotta erőnkből, így december 1-én a zuglói evangelizációs hét keretén belül dícsérhette énekekkel az Urat az énekkar.
       December 8-án Szebik Imre püspök szentelte fel az új gyülekezeti termet, mely a bővítési munkálatok első lépcsőjeként készült el. Az emlékezetes rendezvényen énekkarunk is közreműködött.
       1997 április 5-én Dunaújvárosban új evangélikus templomot avattak, énekkarunk a helyi gyülekezet tagjaival együtt adott hálát a Mindenhatónak. Szeptember 27-én kispesti csendesnapon szolgált kórusunk; október 5-én pedig a bakonycsernyei, komáromi, és az oroszlányi énekkarokkal együtt kórustalálkozón énekelték Oroszlányban:  "Magasztallak Téged, Isten, jóságodat dícsérem..."
       A Reformáció emléknapját ismét református testvéreinkkel közösen ünnepeltük, ezúttal a Kálvin téri templomban. A lucfalvai gyülekezet november 8-án viszonozta az 1995. évi vendégszeretetünket.
      1998. április 19-én énakkarunk megalakulásának 5 éves évfordulója alkalmából zenés áhítatot tartottunk és szeretetvendégségen voltunk együtt. Május 10-én a kelenföldi evangélikus templomban megrendezett énekkari találkozón szolgált kórusunk az istentisztelet keretén belül.
       1999. május 2-án a kelenföldi rendezvény megismétlődött, ezúttal Óbudán. Részt vettek még az óbudai, a kelenföldi és a budavári gyülekezetek kórusai is. Szeptember 11-én a Nyáregyházi Evangélikus Egyházközség tagjai látták vendégül kirándulóinkat. Ittzés István istentiszteleten hirdetett igét és az énekkarunk is fellépett.
        A templom bővítésének második lépcsőjeként elkészült a tornyunk. Az eddigi haranglábat lebontottuk, hányatott sorsú harangunk végleges helyére került.
       2000. május 28-án az Érdi Baptista Imaházban, október 14-én pedig a veszprémi evangélikus templomban vendégszerepelt kórusunk.
       2001. május 13-án Cantate vasárnapján a budapesti Kékgolyó utcában pár hete átadott gyönyörű, új templomban dicsérte az Urat énekkarunk. Jelen volt a Budai Egyházmegye több más kórusa is. Június 4-én, Pünkösd hétfőjén az Érd Parkvárosi Református Gyülekezet ökumenikus imahetén szolgált az énekkarunk.
      Augusztus 12-én ötvenéves templomunkban komoly ünnepségre került sor. Az istentisztelet liturgiáját a BudaiEgyházmegye képviseletében megjelent Solymár Gábor és Ittzés István helyi lelkész közreműködésével Szebik Imre végezte. Szeverényi János esperest távollétében dr. Győri József egyházmegyei felügyelő képviselte. A püspök az istentisztelet keretében megáldotta az 1999-ben elkészült tornyot, a kívül és belül felújított templomot, illetve felszentelte az új, két manuálos, nyolc regiszteres orgonát. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra által kiváló minőségben és gyönyörű külsővel elkészített hangszert Bán Ildikó testvérünk szólaltatta meg, és kórusunk is fellépett. Megjelent Balikó Lajos tábori főesperes fia, Balikó Zoltán lelkész és jelképesen átadta Ittzés Istvánnak a hordozható úrvacsorai készletet. A Déli Egyházkerület nevében köszöntötte a jelenlévőket dr. Harmati Béla püspök, aki a 70-es években maga is többször szolgált Érden. Üdvözölhettük még id. Szentpéteri Péter fiát, dr. Szentpéteri Pétert, Nyári Erzsébet diakonissza testvért és Pintér Tibort is, akik 1979. és 1991. között sok szolgálatot teljesítettek gyülekezetünkben.
       Gondnokunk ismertette a kiadásokat: a toronyépítés 6,4 millió, a templom felújítása és bekerítése 5 millió 345 ezer , az orgona 7,9 millió forintba került. Mindebből a Budai Egyházmegyén keresztül 6,05 millió forintot fedezett egyházunk. Mintegy 5 millió forint értékben támogatta az orgonaépítést a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Érdi Önkormányzat pedig 500 ezer forintot adott a toronyépítésre. A legtöbb pénzt, több, mint 8,5 millió forint összeget a gyülekezet tagjai adták össze.
      Október 13-án Budapesten a Deák téri országos evangelizáción, 28-án pedig az újpesti evangélikus gyülekezet fennállásának 125. évfordulójára rendezett ünnepségen szolgált énekkarunk. 
       Ádvent első három vasárnapján az Érdi Bach Kamarazenekarral együtt adta elő kórusunk Eszterházy: "Jézus eljön nemsokára" kezdetű egyházi művét az érdi evangélikus és a tusculanumi katolikus templomban.
     2002. január 1-én újévi istentiszteletet közvetített templomunkból a Kossuth Rádió. Az énekkar Schein "Elmúlt már az óesztendő" kezdetű művét  adta elő. 
       Április 28-án, Cantate vasárnapján Kodály Zoltán születésének 120. évfordulóját ünnepelték a Budai Egyházmegye énekkarai, köztük az érdi is. A rendezvény az óbudai evangélikus templom zajlott le.
       Május18-án ökumenikus istentiszteleten vett részt gyülekezetünk, természetesen énekkarunk is szolgált.
       Október 19-én gyülekezeti kirándulást szerveztünk Szécsénybe és Hollókőre.
       Énekkarunk október 16-án az Evangelizációs Imahét alkalmából lépett fel, majd a Szenteste tett szolgálattal zárta az évet.
       A következő, 2003-as esztendő márciusának nagyszabású ökumenikus és nemzetközi rendezvénye volt a ProChrist 2003 műholdas evangelizáció, mely Érden a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban volt látható. A 19-i este gyülekezetünk volt az alkalom házigazdája. A közvetítést megelőző fél órában bizonyságtételekkel és az énekkar által előadott ébredésre hívó dalokkal szolgáltunk az Úrnak.
       Április 6-án a százhalombattai református templomban a Százszorszép Keresztény Gyermekkarral közösen adtak hangversenyt énekkarunk tagjai, akik ezt követően április 20-án templomunkban szolgáltak Húsvét alkalmából.
       Május 11-én énekkarunk 10 éves jubileumi évfordulója alkalmából hálaadó ünnepséget, zenés áhítatot tartottunk, szeretetvendégséggel egybekötve. Bán Ildikó karvezető áldozatos és kitartó munkáját Huszti László testvérünk köszönte meg a kórus tagjai nevében.
       Ezután újabb énekkari szolgálatok kövezkeztek: Május 17-én Cantate vasárnapján a Budai Egyházmegye több kórusával közösen Budavárott, június 7-én az érdi baptista templomban ökumenikus istentiszteleten, majd másnap saját templomunkban a pünkösdi ünnepi istentiszteleten.
       Október 4-én a lassan hagyománnyá váló gyülekezeti kirándulást tartottuk meg. Szemügyre vehettük Sümeg és Nagyvázsony várait, és a csodaszép tihanyi apátságot, majd Balatonfüreden az ottani gyülekezettel közös istentiszteleten vettünk részt.
       A Reformáció napját ekkor megint az Érdi Központi Református Gyülekezettel közösen ünnepeltük. Takács István lelkész a mi templomunk szószékéről hirdette az Igét: " Átkozott, aki más Evangéliumot hirdet! " Természetesen énekkarunk is szolgált eme rendezvényen.
       Karácsonykor ismét a kórus tett ki magáért. Szenteste a gyermekek által előadott színdarabot színesítették dalukkal, az első ünnepen pedig Händel  "Örvendj világ! "  című négyszólamú művét adták elő.
       2004-ben az énekkar programjai egymást követték. Március 7-én Böjt 2. vasárnapja alkalmából, április 11-én Húsvét ünnepén léptek fel. Ez utóbbi alkalommal Csorba István " Húsvéti Ének " című, orgonakíséretre átdolgozott műve szólalt meg, a szerzőtől kapott kottából.  Április 15-én a Költészet Napja alkalmából Százhalombattán sérült fiatalokkal énekeltek együtt.
       Május 9-én, Cantate vasárnapján a Budai Egyházmegye énekkarai közös zenés áhítatot tartottak vesperás istentiszteleti formában a kelenföldi evangélikus templomban. Közreműködtek a budahegyvidéki, a budavári, az érdi, a kelenföldi és az óbudai gyülekezetek kórusai. Vezényelt: Bán Ildikó, Bence Gábor, Csorba István, Hollóné Kovács Márta és Proksza Gyula.
       Május 22-én Szolnokon az Északi Evangélikus Egyházkerület missziói napot tartott, melyen nagy számban vettek részt gyülekezetünk tagjai is. Természetesen az énekkarunk is szolgált a rendezvényen.
       Ezt követően Pünkösdkor, május 30-án konfirmációval egybekötött istentiszteletünkön és 31-én a templomunkban tartott ökumenikus imahét zárónapján énekelt a kórus. Ez utóbbi alkalmon a "Quadrigál"  kvartett éneke is mélyítette áhítatunkat.
    Szeptember 11-én Dr. Kamp Salamon, a Lutheránia Énekkar vezetője tett látogatást énekkarunknál. Rendkívüli próbán mutatta be a hanfképzést, a "beéneklést", s így komoly szakmai segítséget nyújtott kórusunk tevékenységében.
    Szeptember 26-án ünnepi istentiszteleten avattuk fel a felújított lelkészlakást. Az alkalmon D. Szebik Imre püspök úr szolgált, és természetesen az énekkar is fellépett.
    Gyülekezeti kirándulásunkat ezúttal Október 23-án tartottuk. Megtekintettük a Dunakanyart, Szentendrét, Visegrádot és Esztergomot. Szentendrén a Skanzen meglátogatása színesínette a programot, Esztergomban pedig a tárogató hangját hallhattuk élőben. A napot Piliscsabán megftartott esti áhítat zárta. 
    Rákövetkező napon a FÉBÉ diakonissza testvérek szolgáltak istentiszteletünkön, és az elmaradhatatlan kórus is szerepelt. Az alkalmat szeretetvendégség zárta.
    Október 27-31-ig reformációi evangelizáció volt gyülekezetünkben, melynek záróünnepén énekkarunk Kodály Zoltán egyik négyszólamú énekfeldolgozásával szerepelt.
     Az év hátralévő része már a Karácsony jegyében telt, melyet kórusunk November 28-i, valamint December 24-i és 25-i fellépése tett változatossá.
    2005. első negyedévében három említésre méltó esemény történt, melyek mind zenei jellegűek. Február 13-án és Március 24-én énekkarunk lépett fel, Éprilis 24-én viszont nagyobb szabású esemény került megrendezésre templomunkban, ugyanis nálunk tartották a Budai Evangélikus Egyházmegye énekkaraunak Cantate vasárnapi közös, zenés áhítatát. Shütz, Händel és Bach művei csendültek fel.